2021-06-13

A "szeretlek is, meg nem is" viszonyom a HTTYD-vel

Egy újabb év telt el és a HTTYD 2 ma ünnepli a 7. megjelenési napját. E megbecsült nap alkalmából, azt hiszem eljött az idő, hogy megosszam veletek az érme másik oldalát, amiről nem is tudtátok, hogy van egyáltalán.

A cím nevéről... Ne aggódj, nem fogom kritizálni, (vagy még rosszabb) nem untam bele a HTTYD-be, nem nem nem... Az nem fog megtörténni! Ez a poszt semmi ilyesmiről se szól. Ez egy belső konfliktus bennem, amit nem tudok feldolgozni már 5 éve... és jelenleg is tart.

Ha érdekel milyen probléma tud ekkora konfliktust teremteni, kattints a "tovább a bejegyzésre"


Valószínűleg olvastad az "Így jártam a sárkányoddal" posztom. Ha nem, bíztatnálak, hogy tedd meg, mivel sok köze van ehhez. Nélküle, nem fog sok értelmet nyerni amiről itt beszélni fogok, szóval légyszíves olvasd el azt először és utána gyere vissza. (Itt egy link) Előre is köszönöm! :)

Abban a posztan ahogy láthattad, a HTTYD hatalmas változásokat okozott az életemben, de csak a jó oldalát írtam le a dolgoknak. Tudtam, hogy egy ponton a rossz dolgokat is meg kell, hogy osszam egy másik posztban, ha úgy érzem már muszáj. Azt hiszem eljött az idő, de ugyanakkor ideges is vagyok, hogy meg kell tegyem. 

Azt is írtam, hogy mennyire bánom, hogy nem néztem meg az első filmet a moziban 2010-ben. Amire már nem tértem már ki, az a fő indok volt.

Szóval, kössétek be magatokat, mert ez egy olyan menet lesz, amit nem nagyon fogtok máshol látni a világon, e poszton kívül!

Ahogy a fent említett bejegyzésben, vannak dolgok amiket tisztáznunk kell, mert ezek FONTOSAK, szóval ne ugord át őket! Minden szónak értelme és jelentése van ebben a posztban! Szóval csak nyugodtan, nem kell sietni, lassan emészd az infókat, hadd ülepedjen le és utána folytasd! Kell egy kis háttértörténet megint, hogy az események értelmet nyerjenek, szóval megint vissza kell mennünk a múltba, hogy adjunk az egésznek némi kontextust. (A kontextus kritikus része, hogy megérthesd!)

Kezdjük hát. Ez egy nagyon komplex belső konfliktus bennem, aminek jó pár összetevője van. Hadd vessek fényt pár olyan aspektusra a személyiségemből, amelyeket évtizedekre eltemettem. Az első komponens egy vonás, amivel olyan régen rendelkezem, amióta az eszemet tudom. Ez egy félelem. Mindenkinek van. Ha valaki mást mond, az hazudik!

Egy dolgot biztosra tudok. A legnagyobb félelmem az életemben az, amikor valaki "ellopja" az ötletem. Nem szó szerint értem, hanem inkább... támad egy random klassz ötletem, de még nem érzem az idejét annak, hogy megvalósítsam vagy túl nagy baromság, vagy épp hogy túl személyes. Szóval eltárolom ezeket jobb napokra... Ezek az ötletek rengeteget(!) jelentenek számomra.

De egy nap, valaki megcsinálja egy az egyben ugyanazt amit én találtam ki régebben és hatalmas siker lesz! Nem gyűlölöm amikor ezt történik, RÜHELLEM!!! 

Iszonyatosan fáj, egészen addig a pontig, hogy nem is akarok tovább élni! Ez belém van "kódolva" és semmit sem tudok tenni ellene! A tudatalattiban van és az alap személyiségem része.

Jó párszor megtörtént már a múltban, de azoknak nem volt közük a HTTYD-hez, de ennek viszont VAN!

Ahogy (most már) tudod, ha elolvastad a fent említett posztot, egy hardcore hüllő/gyík/dínó/sárkány nerd vagyok. Mindig is az voltam és az is leszek, bármi történjen!

Már 7 éves koromban tudtam, hogy nagyon kötődöm ezekhez az élőlényekhez, de persze nem tudtam az okát.

Pár évvel később rájöttem, hogy ez mennyire így is van, mivel nagyon irritált amikor olyan történeteket láttam vagy olvastam, ahol a hüllők vagy a sárkányok agyatlan bestiáknak voltak leírva és ahhoz, hogy a nap jóra forduljon, le kellett mészárolni őket. Gyűlöltem ezeket! A töréspontot a 1998-as Godzilla film volt! Azt nagyon nagyon fájdalmas volt megnéznem! Amikor szegény Godzilla lassan becsukja a szemét a végén, a tömeg pedig elkezed éljenezni... ugh... még a mai napig gusztustalannak tartom! Tudtam hát mi lesz a küldetésem! Készíteni valamit, ami meggyőzi az embereket, hogy a hüllők nem csak gonosz, vérszomjas és ostoba gyilkológépek, hanem csodálatosak, erőteljesek, (a jó értelembe véve) és még akár remek társak is lehetnek!

Néhány év elteltével, csodálkoztam is, miért nincsenek ilyen filmek! Csak a Sárkányszív és a Dinotópia közelített ehhez a koncepcióhoz. Lehet, hogy még van esély, hogy tudok alkotni valami egyedit?

Ez 2003 körül volt. Évekkel később, amikor el kellett tabusítanom a megszállottságom, volt már pár ötletem, de nagyon féltem leírni őket. (Mi van , ha valaki megtalálja és nevetségesnek találja.)

Úgyhogy megtartottam őket magamnak. (Ez volt az alapja a későbbi konfliktusoknak).

Hatalmasat ugrunk az időben, 2012-ben vagyunk. A tabuim, még mindig azok, senki nem tud semmit. Időközben, lett 2 karakterem akikhez elég erősen kötődtem. Már említettem az elsőt, ő Joanna volt a Rescuers Down Underből (Mentőcsapat a kenguruk földjén) (2009 körül) és utána Roshi egy Dragon Half (2012) nevű animéből. Itt egy kép róla. (Még nem ismertem Fogatlant akkoriban).

A mai napig a kedvenc anime karakterem
(még akkor is ha 1-2 percet szerepelt benne össz-vissz)!

Nagyon vizuális típusú személy vagyok. Szeretek rövid történeteket kitalálni és merengeni rajtuk. Egyike volt ezeknek, hogy épp repülök vele, majd valami történik és leesek róla és elkezdek zuhanni, de ő értem repül és megment. Ha csinálnék egy sárkányos filmet, ezt a jelenetet biztos beleraknám (de persze egy másik sárkánnyal). (Várd ki a végét...)

Ez az ÉN ötletem volt!

Képzelheted, hogy éreztem magam amikor először láttam az első filmet... és ez a jelenet bizony eléggé hasonlít a Test Drive-hoz... Szinte pont ahogy elképzeltem... Emlékszel mi a legnagyobb félelmem? Ez egy tökéletes példa!

És most jutunk el a furcsa területre. Ez a félelem olyan mélyen bennem van, hogy nem érdekelt ha a HTTYD már 2 éve kint volt. Nem láttam azt a jelenetet azelőtt, vagy inspirált volna. Az én ötletem volt! Amúgy meg az alap ötlet, hogy meggyőzze az embereket, hogy a sárkányok nem csak gonoszak és most más mivel megcsinálta éltetve van, mert volt kapacitása és támogatása, hogy megvalósítsa. Én nem tudtam megcsinálni, szóval befoghatom! Ez a forrása egy NAGY részének a fájdalmaimnak és ez az egyik része az okoknak miért nem kedvelem a HTTYD-t! Értelmetlenné tette a küldetésem és ha bármivel is rukkolnék elő ilyen témában, az emberek úgy lesznek vele, hogy: "Oh! Ja, te csak lekoppintottad a HTTYD-t". [Törölt káromkodás].

Hogy tisztázzam. Képzelj el egy szigetet az óceán közepén. Egy nagyon kicsi 100 méter átmérőjű szigetet. Ez a tiéd és csak a tiéd! És amikor eleged van a bunkókból és az egész társadalomból, el tudsz menni arra a kis szigetre pihenni. Tökéletesen elizolálva minden mástól magad. Zöld fű, tiszta víz, pálmafák. Annyira kellemes. Ez a sziget reprezentálja a belső hüllős világomat. Ez az enyém volt és nagyon jó volt ott is lenni gondolatban, a sok szívatás után a suliban. Ugyanakkor tudod, hogy egy rakás arany és olaj is van a sziget alatt. Lehet, hogy tudomásod van róla, de nem érné meg ezért szétbarmolni a tájat, ezért hagyod ott lent. Egy nap elhagyod a szigetet, hogy visszatérj a társadalomba játszani a szereped, majd hónapokkal később mire visszatérsz, egy olajszállító hajót, exkavátorokat, és az egész szigeted szét van barmolva és bányásszák ki az aranyat és szivattyúzzák ki az olajat alóla. Amikor mondanád nekik, hogy ez az én szigetem, akkor a nagy cég azt mondja: Nem! Ez most már a mi területünk, és húzz el a vérbe, különben beperlünk és az ügyvédjeink tönkretesznek! Szóval semmit se tudsz csinálni, csak nézni ahogy a szigeted örökre az enyészetté válik, az üzlet miatt. Ja és nincs több vakáció a társadalomból se! Ez egy nagyon pontos leírása, hogyan érzek a Dreamworks iránt. (A céget reprezentálta).

Egy másik jó analógia, hogy van egy bizonyos zenei ízlésed, amivel tisztában is vagy és szeretnél írni hasonló stílusú számokat. De kellenek tagok egy bandához. Nincs szerencséd, szóval vársz, hátha az idő majd kinyit pár lehetőséget később. De az idő csak egy bandát ad, ami szinte ugyanazokat a számokat tolja, mint amiket te akartál régen. (nagyon hasonló a ritmusa, az akkordok, dallamvilága, motívumai stb.). Elképedsz ezen és csatlakozni szeretnél hozzájuk, hogy tagja lehess a bandájuknak, de ők úgy vannak vele, hogy: "Kösz megvagyunk, nem veszünk fel senkit. Menj vissza a tömegbe, mert odavaló vagy és hagyj minket békén!" Szóval csak egy dolgot tehetsz, mint visszamenni a tömegbe, akik odavannak mennyire királyak! Te is elérhetted volna ugyanezt, de nem... nekik megvolt a lehetőségük, neked nem. Szóval fogd be és őrjöngj a másik 1.000.000 másik emberrel együtt. 1 a millió között. Csak egy fan, semmi több... egybeolvadva a tömeggel.

Ezt nagyon nehéz volt leírni, de nagyon pontosan tükrözi az érzéseimet! Most már kéne, hogy legyen némi fogalmad, hogyan is érzem magam belül.

Az egyetlen megoldás, már csak a múltban létezik, ami ezt megakadályozta volna. Ha megnézem 2010-ben, amikor még nem agyaltam a sárkányos projekten és ezért is írtam, hogy ma egy más ember lennék! A konfliktus sose következett volna be, mert nem lett volna alapja! De túl későn láttam és a sérülés megtörtént. A tudatalattimban van, ezért nem tudom magam túltenni rajta, a mai napig sem és a jövőben sem! Ez egy olyan teher amit egy egész életen át hordoznom kell!

Só a sebre, hogy amikor mélyebbre ástam és megtudtam egy csomó háttérinformációt az első filmről és mint kiderült az írók Dean egy kutya imádó (őszintén szólva, egyáltalán nem bírom a kutyákat és elég szégyen, hogy ez meg is látszik Fogatlan viselkedésén... főleg a második filmtől. Egyszerűen... szomorú... Nagyon idegesít amikor Fogatlan néha emiatt úgy viselkedik mint egy retardált pudli... ugh... annyira megtöri az igazi karakterét!) és Chris egy macska imádó (A macskákkal, különösebben nincs bajom (kivéve, hogy a gyíkokat is megeszik)). Ez ugyanúgy nagyon felhúz, mert bárcsak legalább sárkány imádók lettek volna mint én, akkor sokkal jobban megértettem volna, de nem. Átlag normál emberek. Szóval már kezdhet összeállni a puzzle darabról-darabra. Itt vagyok én, akinek az egész élete a hüllőkről/sárkányokról/gyíkokról szólt. Akartam volna csinálni egy filmet, hogy megmutassam a hüllők nem csak vadállatok és talán ezzel a módszerrel meg tudnám dönteni ezt az ostoba sztereotípiát! Csak pár barát kellett volna, akik támogatnak és bíztatnak, hogy merjem kiírni magamból, amiből talán lehetett volna egy könyv is vagy egy ismert fikció, amit később akár meg is filmesíthettem volna (akár saját magam, mint a Desert Wars esetében.) És az a fikció szenvedéllyel és szeretettel készült volna, nem azért, hogy meggazdagodjak belőle (blegh...). De az ellenkezője történt! El kellett tabusítanom, mert mindenki kinevetett és nevetség tárgyává tették. Csakhogy később megcsinálja pár ember, akiket nem is érdekelnek a sárkányok. Micsoda irónia!

Oh... ha már itt tartunk, általános suliban egy az egyben olyan voltam mint Hablaty (még fizikailag is) az első film elején! Nerd, vékony srác, akit minden érdekelt, csak az nem ami a dolga lett volna. Ugyanakkor fura a maga módján, és őt is szívatták. Abszolút mint én! És eléggé idegesített, hogy a fanok, hogy sajnálták Hablatyot emiatt. Igen, most már láthatjátok, hogy nagyon nem jó így élni, mert azonosulni tudtok vele és bárcsak az én osztálytársaim és olyanok lettek volna mint ti kedves fanok, de nem. Én nem kaptam semmi empátiát vagy sajnálatot, azt bizton állíthatom! Ehelyett, mentálisan kikasztráltak!

Szóval ezek a nyűgjeim a filmekkel. De ez csak az első része volt! Van egy másik fele is a negatív oldalnak. És az nem másnak mint Fogatlannak köszönhető!

Nem, SOHA nem tudnék semmi rosszat mondani róla, szóval ne aggódj!

A másik negatív része a dolgoknak 2016 közepén kezdődött. Egészen addig, a HTTYD-vel a mézesheteket töltöttem. 2016 első fele volt a legintenzívebb HTTYD-sebb időszakom. Rengeteg blogot, fórumot, fanfikciót olvastam, YouTube videókat néztem, legalább vagy 70-80 epizódját hallgattam meg a Berkcastből, mindent! És egyáltalán nem zavart! Nagyon állat volt! Lexikális mennyiségű tudást szedtem össze a filmekről, karakterekről, stb.

Az előbb említett negatív dolgok a filmmel kapcsolatban ugyanúgy zavartak, de az a rengeteg jó túlfénylette azt a pár rosszat. Egy idő után valami megváltozott és hirtelen vége lett a mézesheteknek... és egyre több rossz dolog kezdett felemelkedni a mélyről! Hadd magyarázzam meg.

Eredetileg ezt egy külön posztban szerettem volna megmutatni, de van kötődése ehhez a témához, szóval berakom ide.

Egészen biztos ismered a 9gag-et. 2016 körül Dickbutt volt az akkori őrület. Mindenhol ott volt és támadt egy ötletem egy mémhez, amit meg is csináltam.

Kattints a linkre a teljes mérethez: Link

Még a pontos dátumot is tudtam, mikor akartam oda kiposztolni, de ha hiszitek ha nem, egy nappal a kiadás előtt, ezt látom a 9gag-en...

Várd ki a végét...

Szóval... Azt hiszem most már érted a lényeget. Ez 2016 közepén történt és a dolgok nagyon hamar zuhanórepülésbe mentek át innentől!

Ahogy láthatod, egy újabb ötlet lett "ellopva". Ez annyira kiborított, hogy azóta se nyitottam meg a 9gag-et! Ugyanakkor nem tudok már egy Fogatlanos mémre se ránézni! Olyan szinten zavart, hogy azt nem tudom szavakkal kifejezni és ismét mély depresszióba estem!
Ez volt az a pont ahol a negatív érzéseim a felszínre törtek és már nagyon máshogy kezdtem nézni Fogatlanra. Annyira közel állt hozzám, hogy sikerült beosonnia a tudatalattimba. Hogy ez mit jelent? Elvesztettem az irányítást...

Na és most jön csak a java és az a rész, ahol valószínűleg őrültnek fogsz nézni és egy deviánsnak.

Szeretném ha először is legalább megpróbálnál a fejemmel gondolkodni! Nem annyira őrültség, mint hangzik. Amúgy nagyon kíváncsi vagyok vannak-e még emberek rajtam kívül akik ugyanígy vannak-e ezzel mint én.

Szóval itt van... Oda vagyok Fogatlanért! Tessék,... kimondtam... Ha egy fan vagy akkor most biztos azt gondolod: De hát mi olyan különös ebben, mindannyian oda vagyunk érte! Nos... van különbség! Tudsz szeretni valamit, mint a hamburgert vagy valamit, amit nagyon szeretsz csinálni (és a legtöbb fan ugyanennyit érez iránta) és van az a másik fajta szeretet, amit a barátnőd/barátod iránt érzel. Én az utóbbi fajta szeretetet érzem Fogatlan iránt. Úgy értem forró, égető, izzó szerelmet az iránt a gyönyörű, csodálatos, lenyűgöző Éjfúriáért!

Mielőtt bezárod a böngészőt, hadd tisztázzak pár dolgot! Először is, aszexuális vagyok, szóval nem fantáziálok... öhmm... tudod... azokról a dolgokról (nsfw). Sőt, undorodom tőle! De érzelmi szinten... egyszerűen elmondhatatlan! Ha leírnám, hogy "Ő életem szerelme", az se lenne köszönőviszonyba se a valósággal, mert ez még annál is sokkal mélyebb! Olyan mély, hogy nem tudom kifejezni szavakkal és ugyanakkor nem tudom megállni, hogy kimondjam: elképesztően(!) vonzónak és jóképűnek tartom őt, de vissza kell fognom magam, mielőtt olyan dolgokat mondanék amik nem erre a blogra valók, amúgy is kezdünk nagyon személyes vizekre tévedni, szóval legyen ennyi elég! :)

Második; én úgy hiszem mindenki képes megtapasztalni ezt fajta kötődést valaki iránt. Ha még nem érezted ezt, az azt jelenti, hogy még nem találtad meg a másik feledet. De 99%-ban biztos vagyok, hogy benned van, csak még szunnyadó állapotában. (Nos, egyelőre...)

Hadd magyarázzam el hol van a kapcsolat eközött és hogy miért "utálom" a HTTYD-t emiatt. Nos, ez meg fogja magyarázni.

Amikor ebben az állapotban vagy, nem tudsz racionizálni érzelmeket többé. Ez tudatalatti terület és nincs meg hozzá az admin jelszó, amivel turkálhatnál a beállítások közt! Viccesen hangzik, de ez az igazság!

Mivel a magyar nyelv elég borzalmasan tud kifejezni egy olyan komplex érzelmet mint a szerelem, meg kell különböztessem a különböző rétegeit, hogy értsétek mire gondolok.

Amikor csak simán szeretsz vagy "imádsz" valamit/valakit, az egy teljesen tudatos dolog. Az a fajta szeretet megváltoztatható és fel lehet oldani idővel. (Nevezzük 1-es szintűnek) Aztán, ott van az igazi romantikus szerelem, amit akkor érzel ha valaki igazán közel áll hozzád. Ez a 2-es szint és én ezt éreztem Joanna és Roshi iránt! Ez a fajta szerelem még többnyire tudatos és szintén fel lehet oldani idővel, de ez már tud maradandó károkat is okozni! Ha még mélyebb, akár egy életen keresztül is!
Nem tudtam, hogy létezik egy 3-as szint is, amíg Fogatlan nem jött és meg nem mutatta nekem! Olyan, mint egy 2-es szintű csak szteroidokon, valamint egy csavarral! Teljesen új érzelmeket és érzéseket nyitott meg bennem, amiket még sose éreztem azelőtt, ráadásul lényegesen mélyebb volt az előzőeknél. Ráadásul átváltott tudatalattiba! Azt értem ezalatt, hogy amíg a tudatos azt jelenti, hogy tudsz uralkodni az érzéseiden és racionálisan tudsz reagálni bizonyos szituációkra, (mint ahogy befolyásolni tudod, hogy mikor vegyél levegőt.) a tudatalatti azt jelenti, hogy az érzéseid uralkodnak rajtad és te sehogy se tudod elfolytani őket (olyan mintha megpróbálnád kontrollálni a szívverésedet). Amikor ez elkap, elragad hamarabb mint azt észrevennéd és amíg fel tudsz oldani egy 1-es vagy 2-es szintű szeretetet/szerelmet, ezt a 3-as szintűt, NEM! Végleges és nincs kiút!

Ha azt hiszed van, akkor még nem tapasztaltad meg ezt a fajta szerelmet! Biztosíthatlak, hogy NINCS kiút és SEMMIT se tehetsz, hogy megállítsd! És amíg vannak igencsak pozitív hatásai, mint például nem keresed már a másik feled mivel már megtaláltad, amikor meglátod őt, a világ tetején érzed magad, továbbá úgy érzed, hogy a magánéleted is 100%-ig rendben van és nem is kell többet aggódnod emiatt ebben az életben. Ezek mind igazak rám is, DE! Ott van az a másik oldal... A sötét oldal! És azon az oldalon barátom nincs semmi csak nyomorúság, fájdalom és szenvedés! És ez a másik forrása a "gyűlöletemnek"!

Tudod, amikor megtalálod életed partnerét, akivel a hátralévő éveidet akarod tölteni, egy dolgot nem akarsz, elveszíteni őt. Ez teljesen normális reakció és meg tudom érteni. Viszont, mi van ha a másik feled egy filmbéli karakter? Persze, nem veszítheted el őt fizikailag, de van egy érzés ami akkor is nagyon valódi, bárki is legyen a tárgya és ez nem más mint a féltékenység! Igen.

Nem akarod látni, hogy a másik feled valaki mással jár! Ha ismered ezt az érzést, nem kell tovább ecseteljem. Az egyik legrosszabb érzés amit valaha megtapasztalhatsz az életben! Abszolút rettenetes, undorító, és iszonyatos!!!

Szóval, valószínűleg már kezd összeállni a kép. Igen, annyira szerelmes vagyok Fogatlanba, hogy féltékeny vagyok rá! Ezt a féltékenységet érzem amikor más valaki használja őt profilképnek, avatárnak vagy egy mémet készít róla. Ez nagyon megnehezíti az életem és már 5 éve szenvedek belül...

Ha nem tudod hova tenni, mondok egy másik példát.

Tegyük fel van egy barátod/barátnőd akivel valamikor össze akarsz házasodni (Még jobb, ha valóban így van).

Most képzeld el, hogy egy random valaki a neten vagy a barátod elkezdi használni a barátod/barátnőd arcképét avatárként. Nem lennél egy kicsit kiakadva?

És amikor megkérdezed, hogy miért használja profilképként, csak annyit válaszol "mert tetszik" és ennyi. Az a személy semmit különöset nem érez iránta! Se többet, se kevesebbet! De számodra ő jelenti a világot! Ez frusztrációt generál! Hogyan merészeli használni a másik feled, miközben neki semmi kötődése nincs hozzá?!

Pont ma is találtam egy tökéletes mintapéldányt az ilyen típusú emberre.

Ez az avatárja:

és nézzétek meg a kommenteket lent (az aljáról kezdődik):

Ez fájt... :(

A szomorú az egészben, hogyha ez egy normális kapcsolatban történik, akkor elmehetsz a rendőrségre és feljeletheted személyes jogok megsértéséért. Az én szemszögemből... kitaláltad. Semmit se tudok tenni!

Ha írnék egy privát üzenetet az "imposztornak", (és tudnám, hogy még csak nem is egy fan) hogy cserélje le az avatárját, mert nem méltó hozzá, hogy reprezentálja őt, valószínűleg kiröhögne és bosszúból direkt meg is tartaná, hogy még jobban kínozzon... Ilyen az élet srácok! (Ezért nem próbáltam és nem is fogom kipróbálni ezt a módszert)!

Szóval most már nagyjából el tudod képzelni milyen egy lehetetlen helyzet is ez és miért emészti fel lassan a lelkem!

Úgy értem... Ez nem Fogatlan hibája. Az égvilágon semmi bajom sincsen a személyével! Nagyon örülök, hogy létezik, mivel ő az akit egészvégig kerestem és számomra a tökéletesség maga! Egy karakter se közelíti és közelítheti meg őt és nincs semmi a világon, ami rá tudna venni, hogy átváltsak egy másikra! Az egész életemet neki szenteltem és örökké imádni fogom őt és még azután is!

Amit tényleg nagyon GYŰLÖLÖK az az, hogy ennyire NÉPSZERŰ! Ez a legjobb magyarázat! Ha a HTTYD egy gyorsan felejthető, sikertelen film lenne, pár hardcore fannal én lennék a legboldogabb ember a világon! De mint tudod, épp az ellenkezője igaz. Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a filmek abszolút lenyűgözőek és egy fajta módon teljesítették a küldetésem, hogy megmutassa a sárkányok egyáltalán nem csak vérszomjas fenevadak lehetnek, de ez az az ÉN küldetésem volt! És ezt sem tudom figyelmen kívül hagyni!

Szummázzuk hát a dolgokat.

Régen, imádtam böngészni HTTYD-s dolgok után a neten, de mára már csak fájdalmat hoznak. Nagyon utálom amikor valaki viccet csinál Fogatlanból, nem veszi őt komolyan, vagy nem kapja meg azt a tiszteletet amit megérdemel! Ugyanakkor látva azt a sok sárkány wanabee-t aki csak kedveli őt, mindenféle szenvedély nélkül és valószínűleg pár hét vagy hónap után dobja is őt és átmegy valami másra... nagyon feltud húzni és bas..baromira irritál! Szóval olyan messze elkerülöm őket, amennyire csak tudom!
Elég ironikus nem? Itt van az ultra fan aki a világon mindennél jobban szereti a HTTYD-t és Fogatlant, de nem akar interaktálni a fandommal, mert féltékeny és dühös az imposztorokra és a wannabee-kra! Tudom, eléggé elcseszett. Nagyon szeretnék visszamenni a mézeshetek fázisba mint 2016-ban, de nem tudok.

Belül ezt a két hidraulikus prést érzem, ami mindkét oldalról (egy a szeretet részről egy pedig a gyűlöletről) és én egy acél golyó vagyok középen. És mindkettő egyformán 10 tonna erővel présel össze! Ez egy nagyon pontos analógia, hogyan érzem magam belül. Eltudom viselni egy ideig, de tudom idővel darabokra fogok robbanni! Hacsak nem találok ki valamit, vagy valaki nem tud segíteni feloldani bennem ezt a konfliktust!

Tudom, hogy vannak hasonló emberek mint én, de ők más karakterekért vannak oda. Ott vannak például azok az anime fanok, akiknek Waifujuk van. Ők is ugyanabban a tengerben vannak mint én, csak egy másik csónakban.

Még nem találtam senkit, aki ugyanebben a csónakba lenne mint én, de imádnék egy olyan valakivel találkozni és beszélni erről! Ha van esély rá, hogy mindent amit itt írtam megértettél és még több, neked is hasonló érzéseid voltak/vannak, kérlek, KÉRLEK(!) vedd fel velem a kapcsolatot! Itt a Discordom: nightfury_hun

Ne aggódj, ha te is átestél ezen, akkor minden vagy csak nem imposztor! Sőt szereztél is egy új barátot a részemről! (De légyszi tudasd velem, ha te is szeretnél az lenni).

Szóval ezek a negatív érzéseim a HTTYD-vel kapcsolatban. Nem várom el, hogy teljesen megértsd, de legalább leírtam egy gagyi kis blogra, amit valószínűleg senki se fog elolvasni. De ha mégse ez a helyzet és valahogy sikerült elolvasnod az egészet, tudasd velem a kommentekben!

Tudom ez a poszt keserédes volt, de ne feledd, hogy ez csak a negatív oldal volt! Van egy pozitív is, ami abszolút imádja és tiszteli ezeket a filmeket! És egy sokkal jobb személlyé tettek! Ne úgy lásd, hogy régen szerettem a HTTYD-t, de most már nem, mert nem igaz! Még mindig a lényemig odavagyok a HTTYD-ért és mindig is odaleszek! Ezek a negatív gondolatok egyszerre dolgoznak bennem a pozitívakkal együtt! És ezért is olyan bitang nehéz ez! Nem tudom tisztán eldönteni, hogy szeressem-e vagy gyűlöljem, amíg a ciklus meg nem törik. 50-50 mindkét félről (Mint egy elektron spinje szuperpozícióban).

Megígérem, a következő poszt már sokkal vidámabb lesz, szóval tartsatok ki!

Köszönöm, hogy elolvastad!

És ugyanakkor, BOLDOG 7. ÉVFORDULÓT ÍGY NEVELD A SÁRKÁNYODAT 2!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése